Díszgyertya - információk
Egyéb nevek: Gyertyavirág
Latin név: Gaura lindheimeri
Az évelő díszgyertya az egyik leglégiesebb és legkönnyedebb megjelenésű dísznövényünk, amely szinte egész nyáron át tartó virágzásával hódít. Hosszú, vékony, ívesen elhajló szárain apró, pillangóra emlékeztető, négy szirmú virágok nyílnak, amelyek a fehértől a sötétrózsaszínig változhatnak. A virágok alulról felfelé nyílnak a száron, és bár egy-egy virág csak rövid ideig él, a növény folyamatosan újakat hoz, így egyfajta „virágfelhő” hatását kelti. Levelei keskenyek, lándzsásak, gyakran bordós foltokkal díszítettek.
Hasznossága a kertben elsősorban a textúra-teremtésben rejlik: lágyítja a merev formákat, és kitölti a teret más, robusztusabb évelők között. Kiváló rovarcsalogató, különösen a pillangók és a méhek kedvelik nektárban gazdag virágait. Mivel rendkívül hosszan, júniustól egészen az első kemény fagyokig virágzik, az egyik legmegbízhatóbb díszítőelem a nyári hőségben.
Termesztése hálás feladat, mert a díszgyertya kifejezetten a napos, meleg helyeket kedveli. Szárazságtűrő növény, amely a jó vízelvezetésű, homokos vagy kavicsos talajt hálálja meg a leginkább. A kötött, pangó vizes talajt nem bírja, ott télen könnyen kifagyhat. Karógyökere miatt az idősebb példányok átültetését rosszul viseli, ezért érdemes végleges helyet keresni neki.
Felhasználása modern évelőágyásokban, vadvirágos kertekben vagy préri típusú kertekben a leglátványosabb, ahol díszfüvekkel (például árvalányhajjal) társítva természetes, szellős hatást kelt. Alacsonyabb fajtái balkonládákban és dézsákban is remekül mutatnak. Rugalmas szárai miatt a szél nem tesz benne kárt, sőt, a folyamatos mozgása adja meg a növény igazi karakterét.
Érdekessége, hogy virágai hajnalban nyílnak ki, majd a nap folyamán fokozatosan elszíneződnek (a fehérek gyakran rózsaszínesre váltanak), mielőtt elhervadnának. Bár évelő, a keményebb teleken takarást igényelhet, de ha jól érzi magát, magról is képes újravetni magát a kertben.