Kiskertem mindennapjai

Végre igazi áprilisi zsongás van! A reggeli csípős levegő után délutánra egész kellemes meleg lett, pont az a fajta, amiben még nem izzad meg az ember gereblyézés közben. A kertemben a magnólia lassan elengedte a szirmait. Tiszta rózsaszín alatta a fű. De sebaj, jönnek helyette a többiek. A tulipánok most a legszebbek, a fehérek és a mélyvörösek úgy feszítenek a kerítés mellett, mint a kiskatonák. Épp a szavazás napján jutott eszembe, hogy olyanok, mint valami nemzeti felvonulás: piros-fehér-zöld. Tegnap kicsit megkapirgáltam a földet a zöldségesben is. A borsó már szépen sorol. Az szamóca is hozza az új leveleit, néhány apróbb virág elfagyott múlt héten, ezeket letépkedtem. Idén muszáj lesz több szalmát tennem alá, hogy ne legyen sáros. A málna vesszőit még egyszer átnéztem, vágtam rajta egy kicsit, ahol száraznak tűnt.

Délelőtt még lezongorázom a könyvelős feladataim, de kettőkor már dobok el mindent és irány a kert! Ez a 4 órás munka a legjobb döntésem volt. Jut időm végre élni is.

Hideg van, hajnalban kis eső volt. Szeretem ezt a csendet, ilyenkor a kert is pihen. Azért ma is körbejártam a telket a meleg kabátomban. A hunyor már szépen kint van, őt nem zavarja semmi. Megnéztem a hóvirágok helyét is a zselnicemeggy alatt, már látni a kis zöld hegyüket a föld felett. Ez mindig reménnyel tölt el, hiába van még tél közepe.

A naspolya ágai kopasznak tűnnek, de a rügyek már ott várják a sorukat. A leandert és az olajfát tegnap ellenőriztem a teleltetőben, jól bírják a bezártságot egyelőre betegség sem látszik rajtuk.

A madaraknak is kitöltöttem a magot, nehogy éhezzenek ebben a nagy hidegben.

A szomszéd átkiabált a kerítésen, kaptam tőle egy kis házi süteményt a délutáni kávém mellé. Jólesett a kedvessége. Most bent melegben átnézem a munkafolyamataim. Ha lesz időm, majd még átgondolom, miket vetek idén.