Lóbab - információk
Latin név: Vicia faba
A lóbab egy robusztus felépítésű, mereven felálló szárú egyéves növény, amely akár az egy méteres magasságot is elérheti. Levelei hamvaszöldek, húsosak és kerekdedek, nagy, fekete foltos fehér virágai pedig a levelek hónaljában, fürtökben nyílnak, melyekből később vaskos, felfelé törekvő, belül gyapjas hüvelytermések fejlődnek.
Rendkívül sokoldalú növény, hiszen kiváló haszonnövény és fontos takarmánynövény egyaránt. Gyökérzetén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, így jelentős mértékben javítja a talaj termőerejét, zöldtrágyaként pedig segít a talajszerkezet megóvásában.
Termesztése hűvösebb éghajlaton a legsikeresebb, mivel a fagyokat jól bírja, de a nagy nyári hőséget és szárazságot nehezen viseli. Korán, már a fagyok elmúltával vethető, a mélyrétegű, középkötött és jó vízháztartású talajokat kedveli leginkább.
Mint gyógynövény és élelmiszer, kiemelkedő fehérje- és rosttartalommal rendelkezik, emellett gazdag káliumban és magnéziumban. A népi orvoslásban a magvakat vizelethajtóként is számon tartották, a konyhában pedig a zsenge szemeket főzve, párolva vagy püréként használják fel, míg az érett magokat szárazbabként tárolják.
Érdekesség, hogy a lóbab az egyik legrégebben termesztett kultúrnövényünk, amelyet már az ókori Egyiptomban és Rómában is alapélelmiszerként ismertek. Fontos azonban tudni, hogy az arra érzékenyeknél a nyers magok fogyasztása favizmust, egyfajta vérszegénységet okozhat, ezért mindig alapos hőkezelést igényel.