Tipp: Sövény kerítés helyett
Az épített kerítések rideg kő- vagy betonfelületei helyett egyre többen választják az élő sövényeket, amelyek nemcsak esztétikusak, de ökológiai szempontból is hasznosak. A sövénykerítés képes megszűrni a port, jelentősen csökkenti a zajterhelést és kellemesebb mikroklímát teremt a kertben. Egy jól megválasztott növényfal oxigént termel, és fészkelőhelyet biztosít a hasznos énekesmadarak számára. Első lépésként el kell döntenünk, hogy örökzöld vagy lombhullató sövényt szeretnénk-e a kertünk köré. Az örökzöldek télen is teljes takarást biztosítanak, így megőrzik a privát szférát az év minden napján. A lombhullató sövények ezzel szemben évszakonként változó látványt nyújtanak, virágzásukkal vagy őszi lombszínükkel díszítenek.
A növények kiválasztásakor figyelembe kell venni a kertünk talajadottságait és a rendelkezésre álló fényviszonyokat. A közönséges fagyal az egyik legnépszerűbb választás, mivel rendkívül igénytelen és jól bírja a rendszeres metszést. Ha gyors eredményt szeretnénk, a csodasövény néven ismert turkesztáni szil is jó opció, de ez a fajta rengeteg gondozást és gyakori nyírást igényel. A tiszafa (Taxus baccata) a sövények királya: rendkívül hosszú életű, elegáns, és még a mélyárnyékot is jól tolerálja. Akik a szúrós, védelmi funkciót is betöltő kerítést kedvelik, azoknak a júlia-borbolya vagy a tűztövis telepítése javasolt. A tűztövis ősszel színes bogyóival díszít, amelyek a madarak számára fontos táplálékforrást jelentenek a téli hónapokban.
A virágzó sövények kedvelőinek a májusi gyöngyvessző vagy a mályvacserje lehet az ideális választás a kiskertbe. Ezek a növények szabadabb, lazább szerkezetű kerítést alkotnak, amely kevésbé formális megjelenést kölcsönöz a teleknek. A telepítés előtt fontos a talaj alapos előkészítése, a gyommentesítés és a tápanyag-utánpótlás biztosítása. A sövénynövényeket általában 30-50 centiméteres tőtávolságra érdemes ültetni, attól függően, hogy milyen gyorsan szeretnénk zárt felületet kapni. Az első években az öntözés kritikus fontosságú, hogy a növények gyökérzete mélyre hatoljon és megerősödjön. A metszést már fiatal korban el kell kezdeni, hogy a sövény alulról is besűrűsödjön és ne kopaszodjon fel.
A szabályos, nyírt sövények mellett a vegyes, természetközeli sövényfalak is egyre divatosabbak a modern kertekben. Ezekben különböző fajokat ültetünk egymás mellé, így elkerülhető a monokultúra és a betegségek gyors terjedése. A sövény nemcsak határoló elem, hanem a kert háttereként is szolgál, kiemelve az előtte lévő virágágyások színeit. Egy élő kerítés karbantartása ugyan több munkával jár, mint egy festett kerítésé, de a látvány és a friss levegő mindenért kárpótol. Ne felejtsük el, hogy a telekhatáron lévő sövény magasságát a helyi építési szabályzat is korlátozhatja. Mindig egyeztessünk a szomszéddal is, hiszen a növény átnyúló ágai később vitás helyzeteket szülhetnek. A gondosan ápolt sövény évtizedekig a kertünk dísze és védelmezője marad.