Szellőrózsa - információk
Egyéb nevek: Anemoné
Latin név: Anemone
A szellőrózsa egy rendkívül változatos növénynemzetség, amelynek képviselői a kora tavaszi erdőktől egészen a késő őszi kertekig díszítenek. Nevét onnan kapta, hogy törékeny virágai már a legkisebb szélmozgásra is ringatózni kezdenek. Két fő csoportja a legismertebb: a kora tavasszal nyíló, alacsony, hagymás vagy gumós fajták (mint az erdei vagy a lágy szellőrózsa), valamint a nyár végén és ősszel tündöklő, magasabb, rostos gyökerű hibridek (japán szellőrózsa). Virágai egyszerűek vagy telt szirmúak, gyakran aranysárga porzókörrel a közepükön.
Hasznossága a kertben elsősorban a virágzási idejében rejlik: a tavaszi fajok a lombhullató fák alatti szürkeséget töltik meg élettel, míg az őszi változatok akkor hozzák fehér, rózsaszín vagy ciklámen virágaikat, amikor a legtöbb évelő már visszahúzódik. Kiváló rovarbarát növények. A tavaszi fajok gyakran összefüggő virágszőnyeget alkotnak, mielőtt a fák kilombosodnának.
Termesztésük során a legtöbb faj a félárnyékos, hűvösebb fekvést és a humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de üde talajt kedveli. A tavaszi hagymás fajták (mint a balkáni szellőrózsa) a nyári nyugalmi időszakban a szárazabb talajt is elviselik, de az őszi típusoknak fontos a folyamatos nyirkosság. A gumókat ültetés előtt érdemes néhány órára vízbe áztatni a jobb eredés érdekében.
Felhasználása szempontjából a tavaszi fajok sziklakertbe, fák alá vagy természetközeli ligetekbe valók, míg az őszi szellőrózsák az évelőágyások középső vagy hátsó részének elegáns lakói. Vágott virágnak is kiválóak. Fontos tudni, hogy a szellőrózsák frissen mérgezőek, és irritáló tejnedvet tartalmaznak, ami az arra érzékenyeknél bőrpírt okozhat.
Érdekessége, hogy a görög mitológiában Adonisz véréből fakadt a vörös szellőrózsa, miután egy vadkan megölte. A magyar erdőkben tavasszal gyakori fehér erdei szellőrózsa védett területeken tömegesen fordul elő, a kertekben pedig leggyakrabban a színes "Crown" vagy "De Caen" típusú gumós fajtákkal találkozhatunk.