Szívvirág - információk
Latin név: Lamprocapnos spectabilis
A szívvirág az egyik legkülönlegesebb megjelenésű évelő dísznövény, amely kecsesen visszahajló, íves szárain sorakozó, tökéletes szív alakú virágaival hívja fel magára a figyelmet. A virágok alján egy kis fehér „csepp” látható, ami miatt gyakran nevezik „vérző szívnek” is, dús, szárnyalt levelei pedig üde zöld hátteret biztosítanak a rózsaszín vagy fehér virágfüzéreknek.
Hasznossága elsősorban a tavaszi árnyékkedvelő kertekben mutatkozik meg, ahol más növények még éppen csak ébredeznek, a szívvirág már teljes pompájával díszíti a sötétebb sarkokat. Kiválóan alkalmas ligetes kertrészek, cserjék alatti területek színesítésére, hiszen elegáns formájával és különleges struktúrájával bármilyen kertet romantikus hangulatúvá varázsol.
A termesztése során a legfontosabb a félárnyékos, hűvös fekvés biztosítása, mivel a tűző napon a levelei hamar megperzselődnek és a növény idő előtt visszahúzódik a földbe. A tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, de folyamatosan nyirkos talajt kedveli, ezért érdemes rendszeresen öntözni, ugyanakkor ügyelni kell rá, hogy a gyökerei ne álljanak pangó vízben.
Felhasználása elsősorban dísznövényként jelentős, vágott virágként is kedvelt a tavaszi csokrokban, bár ilyenkor csak néhány napig marad friss. Bár a növény egyes részeit korábban alkalmazták bizonyos népi gyógyászati receptekben, fontos kiemelni, hogy a szívvirág minden része mérgező, bőrirritációt és emésztési panaszokat okozhat, ezért gyógyászati célokra ma már egyáltalán nem használják.
Érdekessége, hogy a nyári forróság beköszöntével a növény teljesen visszahúzódik a föld alá, levelei elszáradnak, és csak a következő tavasszal hajt ki újra. Éppen ezért érdemes olyan későn hajtó évelők mellé ültetni, mint az árnyékliliomok vagy páfrányok, amelyek később kitöltik a szívvirág után maradó üres helyet.