Zöldborsó - információk
Egyéb nevek: Borsó
Latin név: Pisum sativum
A zöldborsó egy lágy szárú, egyéves növény, amely fajtától függően lehet alacsony növésű, bokros vagy kacsokkal kapaszkodó, magasabb növésű. Világoszöld, párosan szárnyalt levelei végén módosult kacsok találhatók, pillangós virágai pedig általában fehérek, melyekből a jellegzetes, hosszúkás hüvelyek fejlődnek ki, bennük a gömbölyű magvakkal.
Hasznossága kiemelkedő a korai zöldségfélék között, hiszen az elsők között szolgáltat friss, vitaminokban gazdag táplálékot a tavaszi szezonban. A többi hüvelyeshez hasonlóan a gyökerein élő baktériumok segítségével nitrogént köt meg a levegőből, így a betakarítás után jelentősen javítja a talaj minőségét a soron következő növények számára.
Termesztése hűvösebb időjárást igényel, mivel a nagy hőséget és a szárazságot nehezen viseli, ezért a lehető legkorábban, már a fagyok elmúltával a földbe kell kerülnie. Kedveli a napos fekvést és a jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talajt, a magasabb növésű fajták számára pedig elengedhetetlen valamilyen támaszték vagy háló biztosítása.
A konyhában rendkívül sokoldalú: készülhet belőle leves, főzelék, rizottó vagy párolt köret, de a zsenge szemek nyersen is édesek és fogyaszthatók. Gyógyhatásai közül jelentős a magas fehérje- és rosttartalma, amely segíti az emésztést, emellett B1-, B2- és C-vitamin tartalma révén támogatja az idegrendszer működését és az immunrendszert.
Érdekessége, hogy a zöldborsót már az ókorban is ismerték, bár akkoriban főleg szárazon, hántolva fogyasztották, és csak a 17. században vált népszerűvé a zsenge, zöld állapotban történő felhasználása. A sikeres szüret titka az időzítésben rejlik: akkor a legfinomabb, amikor a szemek már kitöltik a hüvelyt, de még rugalmasak és nem keményedtek meg, mert az érés előrehaladtával a cukortartalom gyorsan keményítővé alakul.