Aggófű - információk
Latin név: Senecio
Az aggófű nemzetsége rendkívül változatos megjelenésű, hiszen a pozsgás, gyöngysorszerűen lecsüngő fajtáktól a sárga, fészkes virágzatú lágyszárúakig sokféle formát ölthet. Levelei gyakran hamvaszöldek vagy ezüstösek, virágai pedig legtöbbször élénksárga színben pompáznak, amelyek elnyílva fehér, bóbitás magvakká alakulnak, hasonlóan a pitypanghoz.
Hasznossága elsősorban díszítőértékében rejlik, mivel a szukkulens fajták kiválóan mutatnak függőkosarakban, míg a kerti változatok színes foltot képeznek a virágágyásokban. Emellett egyes fajai pionír növényként fontos szerepet töltenek be a talaj megkötésében és a beporzó rovarok táplálásában.
Termesztése során a legfontosabb a jó vízelvezetésű talaj és a napfényes elhelyezés biztosítása, mert a pangó vizet és az árnyékot nehezen viseli. A legtöbb fajta jól bírja a szárazabb időszakokat, így kevés gondozást igényel, de a fagyérzékeny típusokat télire fagymentes helyre kell költöztetni.
Felhasználása a gyógyászatban ellentmondásos, mivel egyes fajait régebben vérzéscsillapítóként vagy görcsoldóként alkalmazták, ám mára kiderült, hogy májkárosító alkaloidokat tartalmaznak. Emiatt belsőleges használata szigorúan kerülendő, napjainkban inkább csak külsőleg, homeopátiás készítményekben vagy ellenőrzött kivonatokban fordulhat elő.
Érdekessége, hogy a nemzetség neve a latin senex (öregember) szóból ered, utalva a virágzat elnyílása után megjelenő ősz szakállra emlékeztető fehér bóbitákra. Világszerte több mint ezer faja létezik, amelyek a sivatagoktól kezdve a magashegységekig szinte minden éghajlati övben megtalálhatóak.