Amaránt - információk
Egyéb nevek: Disznóparéj
Latin név: Amaranthus
Az amaránt egy rendkívül látványos, felálló szárú növény, amelynek magassága a fajtától függően a harminc centimétertől akár a két méterig is terjedhet. Hosszúkás, tojásdad levelei az üde zöldtől a mélybordóig változhatnak, de legfőbb dísze a hatalmas, tömött, gyakran bókoló bugavirágzata, amely a bíbor, a vörös vagy az aranysárga megannyi árnyalatában pompázik.
Hasznossága kiemelkedő, hiszen az amaránt egy úgynevezett álgabona, amelynek apró magjai rendkívül gazdagok fehérjében, rostokban és fontos ásványi anyagokban, mint a vas és a kalcium. A kertben nemcsak élelemforrásként szolgál, hanem kiváló talajtakaró és dísznövény is, miközben virágai vonzzák a beporzó rovarokat, levelei pedig a spenóthoz hasonlóan zöldségként hasznosíthatóak.
Termesztése viszonylag egyszerű, mivel az amaránt rendkívül szívós, jól bírja a szárazságot és a hőséget, és szinte bármilyen, jó vízelvezetésű talajban megél. A legszebb fejlődéshez napos fekvést igényel, és mivel apró magvait a tavaszi fagyok után kell elvetni, gyors növekedésével hamar uralkodóvá válik az ágyásokban, hatékonyan elnyomva a gyomokat.
Felhasználása a konyhában sokszínű: magvait főzve köretként, puffasztva müzliben, vagy lisztté őrölve süteményekben használják, zsenge levelei pedig kiválóak salátákba vagy párolva. Gyógyhatásai közül kiemelkedik gluténmentessége, ami miatt az ételérzékenyek étrendjének alapköve, emellett magas szkvalén-tartalma segít a koleszterinszint szabályozásában és támogatja a szervezet oxigénellátását.
Egyéb érdekesség, hogy az amaránt az aztékok és az inkák szent növénye volt, amelyet nemcsak táplálékként, hanem vallási szertartásokhoz is felhasználtak. Neve görög eredetű, jelentése „nem hervadó”, ami arra utal, hogy a virágai szárítva is hosszú ideig megőrzik élénk színüket, ezért a tartós virágkötészeti dekorációk kedvelt alapanyagai.