Hát, megértem, hogy félted a szép kertedet, de azért nézd a dolog másik oldalát is. Lehet, hogy pont ettől lesz igazán életteli a kert! Tudom, a fű és a bokrok gyönyörűek. De nem kell olyan rendezettnek lennie, hogy örülhessetek neki, Van abban valami elképesztően jó érzés, amikor a saját két kezével termeli meg az ember az asztalra valót.
Gondolj bele, milyen jó lesz, amikor a teraszon ücsörögve nemcsak a zöldet látod, hanem azt is, ahogy a szemetek előtt érik be a paradicsom vagy nő a ropogós saláta. Szerintem ez egyfajta büszkeség is! Hidd el, a frissen szedett zöldség íze kárpótolni fog a látványért. Próbáljátok ki, ősszel még mindig vissza lehet füvesíteni, ha nem jó.
Hát, pont ez az! Te mázlista vagy, hogy legalább rejtve van, ha épp nem a legszebb arcát mutatja. De nálunk? Közvetlenül a terasz előtt lesz, szóval ha egy napot is lusta az ember, már kinőnek a gyomok. Én is ettől tartok a legjobban. Nincs pihenőnap. Ha a férjem belefárad a nagy lelkesedésbe két hét után, akkor nézhetem majd a teraszról a gaztengert ott, ahol eddig a selymes fű volt. Ez a napi szintű feladat az, amit ő most még szerintem nem lát át, csak a saját termesztésű paradicsom lebeg a szeme előtt. Valamit összeolvasott az interneten és meglegyintette ez az ötlet, már lebeszélni se tudom.
Sajnos nálunk nincs „eldugottabb hely”, úgyhogy vagy patika tisztaságú lesz, vagy minden egyes reggel bosszankodni fogok, amikor kimegyek a kertbe. Bárcsak nálunk is ott lenne egy sarokban, ahol nem szúr szemet!