Levendula - információk
Latin név: Lavandula
A levendula egy alacsony növésű, örökzöld félcserje, amelynek ezüstöskék vagy szürkészöld, keskeny levelei sűrűn borítják a fásodó tövű hajtásokat. A növény legfőbb ékessége a hosszú szárak végén nyíló, kalászszerű virágzat, amely a fajtától függően a világoslilától a mélykéken át egészen a fehérig terjedő színekben pompázik.
Hasznossága sokrétű, hiszen nemcsak a kert dísze és a beporzó rovarok, különösen a méhek és pillangók kedvelt táplálékforrása, hanem természetes riasztóként is szolgál a kártevők ellen. Intenzív illóolaj-tartalma miatt a háztartásokban gyakran használják molyirtóként, a kertekben pedig alacsony szegélyek vagy illatos ágyások kialakítására is tökéletes választás.
Termesztése viszonylag egyszerű, mivel a levendula rendkívül fényigényes, jól bírja a tűző napot és a meszes, jó vízelvezetésű, homokos talajt kedveli leginkább. Kifejezetten szárazságtűrő növény, ezért a túlöntözést és a pangó vizet kerülni kell, mert a gyökerei könnyen rothadásnak indulhatnak a nedves környezetben.
Felhasználása és gyógyhatása világszerte ismert; virágai nyugtató, feszültségoldó és alvást segítő tulajdonságokkal bírnak, illóolaja pedig fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatású. A gasztronómiában is egyre népszerűbb, sütemények, szörpök, teák és lekvárok különleges ízesítőjeként használják, miközben a bőrápolásban segíti a hegek gyógyulását és enyhíti a rovarcsípések okozta irritációt.
Egyéb érdekesség, hogy a levendula a mediterrán térségből származik, de Magyarországon, különösen Tihanyban és Pannonhalmán, világhírű ültetvények alakultak ki. Megkülönböztetünk francia és angol levendulát; az előbbi illatosabb és fagyérzékenyebb, míg az utóbbi ellenállóbb, és nálunk is kiválóan bírja a telet.