Tipp: Melyik növényeknek ne adjunk SOHA szerves trágyát, komposztot vagy nitrogéndús lombtrágyát?
A túlzott gondoskodás olykor több kárt okoz a kertben, mint az elhanyagolás. Sokan hiszik azt, hogy minden növény meghálálja a bőséges tápanyagutánpótlást, pedig ez óriási tévhit. Léteznek olyan fajok, amelyek kifejezetten a sovány, tápanyagban szegény talajhoz alkalmazkodtak az evolúció során. Ha ezeket a növényeket szerves trágyával, komposzttal vagy nitrogéndús lombtrágyával kezeljük, szinte azonnal fellázadnak a kényeztetés ellen.
A dús tápanyagélvezet leggyakoribb következménye a szövetszerkezet megnyúlása és elgyengülése. A túlkényeztetett növények hajlamosak arra, hogy hatalmas, puha leveleket növesszenek a virágok rovására. A megnyúlt, lágy hajtások ráadásul sokkal könnyebben összeesnek a szélben vagy egy hevesebb esőzés során. A kártevők, mint például a levéltetvek, kifejezetten imádják a nitrogéntől duzzadó, puha növényi részeket, így a túlzott trágyázással valójában mágnesként vonzzuk őket a kertbe. A gombás megbetegedések szintén sokkal gyorsabban megtámadják a petyhüdt szövetű növényeket.
A mediterrán fűszernövények jelentik az egyik legfontosabb csoportot, amelyet messziről el kell kerülni a trágyázóvillával. A levendula, a rozmaring, a kakukkfű és az oregánó a száraz, köves, tápanyagszegény vidékek szülöttei. Ha ezek a növények komposztot kapnak, elveszítik jellegzetes, intenzív aromájukat, mivel az illóolajok koncentrációja drasztikusan lecsökken a szövetekben. A túl sok tápanyag és a vele járó nedvességmegtartó talaj miatt a gyökérzetük pillanatok alatt rothadásnak indulhat.
A virágos dísznövények között is szép számmal akadnak olyanok, amelyek "éhezni" szeretnek. A sarkantyúka például szerves trágya hatására gigantikus levéltömeget növeszt, miközben egyetlen árva virágot sem hoz. A pillangóvirág és a rézvirág szintén sokkal szebben és hosszasabban virágzik, ha szegényesebb talajba kényszerülnek. Az ecetfa és a homoktövis kifejezetten a rontott, homokos, sanyarú talajok királyai, a dús földben csak látványosan legyengülnek. A vadvirágos rétek keverékei, mint a búzavirág vagy a pipacs, szintén teljesen kipusztulnak, ha a területet előzőleg alaposan megtrágyázták.
A szukkulensek és a varjúhájfélék családja egy másik olyan kategória, ahol a komposzt használata szinte halálos ítélet. Ezek a növények minimális tápanyagból is képesek fenntartani magukat a sziklakertek repedéseiben. A lombtrágyázás náluk teljesen értelmetlen, sőt, a levelek felületén foltokat és égési sérüléseket okozhat. A fák közül a nyírfák és a fenyőfélék többsége sem igényli a plusz kényeztetést, a természetes erdei talaj körforgása bőségesen elegendő számukra.
A túlzott trágyázás a talaj mikroorganizmus-egyensúlyát is felborítja, ami hosszú távon károsítja a növények természetes védekezőképességét. A gyökerek ellustulnak, nem hatolnak mélyre a vízért, mert a felszínen mindent készen kapnak, így a növény szárazságtűrése minimálisra csökken. Ha jót akarunk ezeknek a puritán fajoknak, hagyjuk őket békén, és engedjük, hogy a maguk természetes, spártai ritmusában fejlődjenek. A kevesebb néha valóban több, és ez a kertészkedés során az egyik legfontosabb aranyszabály.