Selyemakác - információk
Egyéb nevek: Perzsa selyemfa
Latin név: Albizia julibrissin
A selyemakác a pillangósvirágúak családjába tartozó, rendkívül egzotikus megjelenésű, lombhullató díszfa. Bár neve alapján az akáchoz hasonlítjuk, valójában sokkal közelebbi rokonságban áll a mimózákkal. Ez a növény a kert igazi „show-eleme”: ernyőszerűen kiterülő koronájával, finoman szabdalt, páratlanul szárnyalt leveleivel és pamacsszerű, illatos, rózsaszín virágaival igazi trópusi hangulatot áraszt.
Hasznossága elsősorban esztétikai, de nem elhanyagolható a hűsítő hatása sem: laza lombozata kellemes, szűrt árnyékot ad, ami alatt a növények (és az emberek) sem égnek meg a tűző napon. Virágai bőséges nektárt termelnek, így a méhek, pillangók, sőt, még a szenderlepkék is tömegesen látogatják. A keleti gyógyászatban a kérgét és virágait stresszoldásra és hangulatjavításra is használják (néhol „a boldogság fája” néven ismerik).
Termesztése hazánkban az utóbbi évtizedekben vált igazán sikeressé a melegedő éghajlat miatt. A selyemakác a fényt és a meleget imádja, ezért a kert legnaposabb, szélvédett részére érdemes ültetni. Talajban nem válogatós, a szárazságot is jól tűri, de a pangó vizet kifejezetten utálja. Fiatal korában (az első 2-3 évben) még fagyérzékeny, ezért ilyenkor téli takarást igényel, de az idősebb példányok már biztonsággal átvészelik a magyar teleket.
Érdekessége a "növényi alvás": a selyemakác levelei éjszakára vagy esős időben párosával összezáródnak (összehajolnak), hogy csökkentsék a párologtatást és védjék magukat. Reggel, a nap első sugaraival pedig újra kinyílnak.
Fontos megjegyzés: Bár gyönyörű, érdemes tudni, hogy a selyemakác hajlamos az önvetésre, és a lepotyogó ragacsos virágzatok, termések a kerti bútorokon vagy autókon nyomot hagyhatnak, így ne közvetlenül a parkoló vagy a pihenőterasz fölé ültesd.