Vízipálma - információk
Latin név: Cyperus alternifolius
A vízipálma egy rendkívül karakteres megjelenésű, sásféle mocsári növény, amely hosszú, merev, háromszögletű szárai végén elhelyezkedő, sugárirányban szétálló levélkoszorúiról ismerhető fel. Ez a levélzet leginkább egy kinyitott esernyő vázára emlékeztet, amelynek közepéből apró, barna, kalászos virágzatok emelkednek ki a nyári időszakban.
Hasznossága elsősorban abban rejlik, hogy kiváló víztisztító képességgel bír, így kerti tavak szűrésére vagy beltéri levegő frissítésére is tökéletes választás. A lakásban tartva jelentős mennyiségű vizet párologtat el, amivel természetes módon javítja a belső terek páratartalmát, dús zöld tömege pedig nyugtató látványt nyújt bármely helyiségben.
Termesztése során a legfontosabb alapszabály, hogy a növény gyökerei soha nem száradhatnak ki, sőt, a legideálisabb, ha a cserép alja állandóan vízben áll. Szereti a világos, napsütötte helyeket és a tápanyagban gazdag, nehezebb földet, de arra ügyelni kell, hogy a kemény fagyokat nem bírja, ezért hazánkban télen fagymentes, világos helyre kell menekíteni.
Felhasználása főként dekoratív célú, de egyes kultúrákban rokonait, például a papiruszsást, írófelületek és fonott tárgyak készítésére használták az ókor óta. Gyógyhatásait tekintve a népi orvoslásban a gyöktörzséből készült főzeteket néha gyulladáscsökkentőként alkalmazták, ám modern gyógyászati felhasználása nem elterjedt, inkább látványos dísznövényként tekintünk rá.
Egyéb érdekessége, hogy a vízipálma rendkívül könnyen szaporítható: egy levágott levélüstököst fejjel lefelé vízbe állítva rövid időn belül új gyökereket és hajtásokat fejleszt. A macskatartók körében is népszerű, mivel a cicák előszeretettel rágcsálják a leveleit, ami segít nekik az emésztésben, bár a növény épsége érdekében érdemes ilyenkor elzárni előlük.