Sás - információk
Latin név: Carex
A sások nemzetsége rendkívül népes és változatos, több ezer fajt foglal magában, amelyek a világ szinte minden táján megtalálhatóak. Megjelenésükben a fűfélékre emlékeztetnek, de száruk keresztmetszete jellemzően háromszögletű. Lombozatuk a selymes, hajszálvékony levelektől a széles, merev, sőt néha éles szélű levelekig terjedhet, színük pedig az üde zöldtől az arany,üstökös barna és ezüstös árnyalatokig variálódik.
Hasznossága a kertben elsősorban talajtakaró és szerkezetalkotó erejében rejlik. Kiválóan alkalmasak olyan problémás helyek beültetésére, ahol a hagyományos fűfélék kudarcot vallanak, például tartósan árnyékos vagy mocsaras területeken. Gyökérzetükkel hatékonyan védik a talajt az eróziótól, a sűrű lombozat pedig természetes élőhelyet és búvóhelyet biztosít a kert hasznos apró élőlényeinek.
Termesztésük során a legfontosabb a fajspecifikus igények ismerete, hiszen vannak köztük szárazságtűrő és vízigényes típusok is. A legtöbb kerti változat azonban a félárnyékos fekvést és a nyirkos, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Rendkívül szívós növények, amelyek jól tolerálják a hideget, kártevőik és betegségeik pedig ritkán akadnak, így fenntartásuk kevés energiát igényel.
Felhasználásuk a modern kertépítészetben nélkülözhetetlen: szegélynövényként, évelőágyások textúrájának gazdagítására, vagy akár kerti tavak partjának stabilizálására is használják őket. Számos örökzöld fajtájuk létezik, amelyek a téli időszakban is megőrzik színüket, így gondoskodva arról, hogy a kert a legkopárabb hónapokban se váljon teljesen élettelenné.
Érdekessége, hogy a sásokat gyakran összetévesztik a füvekkel, de a kertészek körében él egy mondóka a megkülönböztetésükre: „A sásnak éle van, a fűnek íze (szára) van”. Ez arra utal, hogy a sás szára tapintásra érezhetően szögletes. A népi iparművészetben bizonyos fajok leveleit (például a tóparti sásét) kosárfonásra és egyéb fonott használati tárgyak készítésére is felhasználták.