Bálványfa - információk
Egyéb nevek: Mennyországfa, Sátoros felleng, Égigérő fa
Latin név: Ailanthus altissima
A bálványfa egy rendkívül gyors növekedésű, terebélyes, lombhullató fa, amely akár 20-25 méteres magasságot is elérhet. Törzse sima, szürke kérgű, levelei pedig hatalmasak, szárnyasan összetettek, és akár 40–90 cm hosszúak is lehetnek. Kora nyáron nyíló, apró, zöldessárga virágai bugákba tömörülnek; a termős példányokon látványos, vörösesbarna lependéktermések fejlődnek, amelyek a szél segítségével messzire eljutnak.
Hasznossága ellentmondásos: bár korábban díszfának ültették és a városi szennyeződést, valamint a szélsőséges szárazságot rendkívül jól tűri, mára Európa-szerte az egyik legveszélyesebb inváziós fajnak minősül. A kertben árnyékoló képessége jelentős, de agresszív terjedése miatt kiszorítja az őshonos növényzetet, gyökérzete pedig képes megrongálni a falakat, járdákat és csővezetékeket is.
Termesztése – bár nem javasolt a telepítése – szinte bármilyen körülmények között sikeres, mivel a növény igénytelen a talajra, a vízre és a fényre. Elviseli a szikesedést, a légszennyezést és a tartós hőséget is. Ha megtelepszik, kiirtása rendkívül nehéz, mert a kivágott fa tuskójából és a talajban maradt gyökérdarabokból is tucatnyi új hajtást (sarjat) nevel.
Felhasználása korlátozott: fája puha és könnyű, de alacsony minősége miatt legfeljebb papíripari alapanyagnak vagy tűzifának alkalmas. Kínában, ahonnan származik, a hagyományos orvoslásban használták kérgét és leveleit, ám a modern kertészetben ma már inkább a visszaszorítása és az irtása a cél, mintsem a tudatos ültetése.
Érdekessége a növénynek a "mennyei fa" elnevezés, ami gyors, ég felé törő növekedésére utal. Ugyanakkor a levelek és a hímvirágok szétmorzsolva kellemetlen, egyesek szerint az avas mogyoróra vagy vizeletre emlékeztető szagot árasztanak. Fontos tudni, hogy a növény allelopatikus hatású: gyökerei olyan vegyületet (ailanthont) bocsátanak ki a talajba, amely gátolja a körülötte lévő más növények fejlődését.