Júdásfa - információk
Latin név: Cercis
A júdásfa egyik legkülönlegesebb ismertetőjele, hogy apró, lilásrózsaszín virágai nemcsak a vékony gallyakon, hanem közvetlenül a törzsön és az idősebb ágakon is tömegesen megjelennek. Lombfakadás előtt virágzik, levelei pedig jellegzetes vese vagy szív alakúak, amelyek a nyár folyamán üde zöld színben pompáznak.
Elsősorban esztétikai értéke miatt hasznos, hiszen a tavaszi kert egyik leglátványosabb dísze, amely vonzza a beporzó rovarokat, például a méheket. Termetéből adódóan kisebb kertekben is jól elfér szoliter növényként, árnyékot adó koronája pedig kellemes mikroklímát teremt.
Termesztése során a napos, meleg fekvést és a jó vízáteresztő képességű, meszes talajt kedveli leginkább. A kifejlett példányok jól bírják a szárazságot, azonban a fiatal csemeték az első években fagyérzékenyek lehetnek, ezért védett helyre érdemes telepíteni őket.
Virágai ehetőek, kellemesen savanykás ízük miatt gyakran használják saláták díszítésére vagy sütemények ízesítésére. Gyógyhatásairól kevés feljegyzés született, de egyes kultúrákban a kérgét népi gyógyászatban összehúzó hatása miatt alkalmazták.
A keresztény hagyomány szerint Júdás Iskariótesz egy ilyen fára akasztotta fel magát, és a monda úgy tartja, a fa virágai szégyenükben színeződtek piruló pinkre. Érdekessége, hogy a pillangósvirágúak családjába tartozik, így gyökerein keresztül képes a talaj nitrogéntartalmának dúsítására.