Mandulafa - információk
Egyéb nevek: Mandula
Latin név: Prunus dulcis
A mandulafa közepes termetű, lombhullató dísz- és haszonnövény, amelynek koronája kezdetben felfelé törő, később pedig terebélyessé és szétterülővé válik. Levelei lándzsa alakúak, fényesek és fűrészes szélűek, de a fa legfőbb dísze a kora tavaszi, lombfakadás előtt megjelenő, fehér vagy halványrózsaszín virágtömege.
Gazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű, hiszen csonthéjas termése a világ egyik legnépszerűbb és legtáplálóbb olajos magva. A mandulabél magas fehérje-, rost- és ásványianyag-tartalma miatt alapvető alapanyaga az élelmiszeriparnak és az egészséges táplálkozásnak egyaránt.
A termesztése során a legfontosabb tényező a meleg, napos fekvés és a jó vízelvezetésű, meszes talaj, mivel a pangó vizet nem bírja. Mivel kora tavasszal virágzik, a fagyérzékenysége miatt érdemes szélvédett, védett déli lejtőkre telepíteni, ahol a tavaszi fagyok kevésbé tesznek kárt a terméskezdeményekben.
A mandula nemcsak finom csemege, hanem elismert gyógynövény is, amelynek olaja kiváló bőrápoló, és segít a koleszterinszint szabályozásában is. A népi gyógyászatban a magvakat emésztést segítő hatásuk miatt is kedvelik, emellett a kozmetikai ipar egyik legfontosabb alapanyaga a hidratáló krémek készítésekor.
Érdekesség, hogy a mandulafa közeli rokonságban áll az őszibarackkal, amit a virágzata és a termésének szerkezete is jól mutat. Fontos tudni, hogy léteznek édes és keserű változatok is, utóbbiak amigdalint tartalmaznak, ezért közvetlen fogyasztásra nem alkalmasak.