Tipp: Pocok van a kertemben! Mit tegyek?
A hobbikertészek egyik legnagyobb rémálma, amikor a gondosan ápolt gyepben, virágágyásban vagy a veteményesben rejtélyes járatok és földkupacok jelennek meg. Ha a növények gyökerei elrágva elhalnak, a frissen ültetett virághagymáknak pedig nyoma vész, szinte biztos, hogy a pocok – leggyakrabban a kószapocok vagy a mezei pocok – költözött be a kertünkbe. Ezek a kistestű, de rendkívül szapora rágcsálók elképesztő pusztítást képesek végezni rövid idő alatt, így a védekezést nem érdemes halogatni. Sokan azonnal drasztikus mérgekhez nyúlnának, ám a vegyszeres irtás nemcsak a háziállatokra és a hasznos kerti élőlényekre veszélyes, de a környezetet is terheli. Szerencsére számos olyan természetes, biológiai és mechanikus módszer létezik, amellyel környezetbarát módon is rábírhatjuk a pockokat a költözésre.
A sikeres védekezés első lépése, hogy pontosan azonosítsuk a kártevőt, nehogy összetévesszük a hasznos és védett vakonddal. Míg a vakond hatalmas, gúla alakú földkupacokat túr, és a járatai a felszín alatt futnak, addig a pocok kupacai sokkal laposabbak, szabálytalanok, és gyakran növényi részekkel kevertek. A pocok ráadásul nyitott, ovális alakú lyukakat hagy maga után a talajfelszínen, amelyek közvetlenül a föld alatti labirintusba vezetnek. Ha meggyőződtünk róla, hogy pocokkal van dolgunk, az egyik legősibb és legszebb megoldás a természetes ellenségek kertbe csalogatása. A ragadozó madarak, mint az egerészölyv vagy a vörös vércse, a pockok legnagyobb pusztítói, így a kert végébe kihelyezett T-alakú ülőfákkal sokat segíthetünk nekik a vadászatban. A menyét, a hermelin, a sün, sőt még a házi macska is kiváló szövetségesünk lehet ebben a küzdelemben, hiszen folyamatos jelenlétükkel stresszben tartják a rágcsálókat.
Ha a biológiai védekezés nem elegendő, bevethetjük a pockok rendkívül kifinomult szaglását és hallását önmaguk ellen. A rágcsálók gyűlölik az intenzív, átható illatokat, ezért a járataikba dugott kellemetlen szagú anyagok gyorsan elvehetik a kedvüket a maradástól. Kiváló riasztószer a fokhagyma, a bodzaág, a diólevél, vagy az ezekből készített tömény, erjesztett növényi lé, amit közvetlenül a lyukakba kell önteni. Sokan esküsznek a kutyaszőrre vagy a használt macskaalomra is, hiszen ezek a ragadozók szagát árasztják, ami azonnali menekülésre készteti a pockokat. A növényvilágban is találunk segítőtársakat: a nagy sárfű (vakondfű), a ricinus vagy a fokhagyma célzott ültetése természetes védővonalat képez az ágyások körül. Mivel a pockok a föld alatti rezgésekre és zajokra is rendkívül érzékenyek, a fémrudakra helyezett, szélben zörgő sörösdobozok vagy a boltban kapható ultrahangos rágcsálóriasztók is hatásosak lehetnek, bár utóbbiakhoz a rágcsálók idővel hozzászokhatnak.
A fizikai és mechanikai akadályok kialakítása szintén kulcsfontosságú, különösen a nagy értékű növények vagy a magaságyások védelmében. Amikor új gyümölcsfát vagy cserjét ültetünk, a gyökérzetet érdemes finom kötésű, horganyzott dróthálóval (pocokhálóval) körbevenni a gödörben. Ez a föld alatt egyfajta kosárként funkcionál, amelyen a fa gyökerei át tudnak nőni, de a pocok foga nem bír el vele. A magaságyások építésekor az aljára helyezett sűrű fémháló az egyetlen biztos módszer arra, hogy a rágcsálók ne fúrhassanak fel alulról a puha, tápanyagdús földbe. A virághagymákat, például a tulipánokat is speciális ültetőkosarakba helyezve áshatjuk el, így megóvhatjuk őket attól, hogy a pockok téli csemegéjévé váljanak. Ha a kertünkben már elszabadult a pokol, és a riasztás nem válik be, az élve fogó csapdák jelentik a legkíméletesebb közvetlen megoldást. Ezeket a csapdákat mindig kesztyűben kezeljük, hogy ne hagyjunk rajtuk emberi szagot, csalétekként pedig használjunk sárgarépát, zellert vagy almát.
Végezetül ne feledkezzünk meg a megelőzésről és a kerti higiéniáról sem, ami hosszú távon a legfontosabb lépés. A pockok imádják a magas füvet, a rendezetlen bozótosokat és a földön hagyott rőzserakásokat, mert ezek tökéletes búvóhelyet nyújtanak számukra a ragadozók elől. A rendszeres fűnyírás és a kert tisztán tartása minimálisra csökkenti az életterüket, és sebezhetővé teszi őket. Ősszel soha ne hagyjuk a lehullott gyümölcsöket a fák alatt, mert ez a bőséges táplálékforrás mágnesként vonzza a környék összes rágcsálóját. A komposzthalmot is érdemes zártan tartani vagy hálóval alulról levédeni, nehogy a pockok téli melegedőnek és éléskamrának használják.