Sédkender - információk
Egyéb nevek: Vízi kender, Sédvirág
Latin név: Eupatorium cannabinum
A sédkender a magyarországi vizes élőhelyek, mocsárrétek és patakpartok egyik legimpozánsabb megjelenésű, vadon is előforduló évelő növénye. Nevét tenyeresen szabdalt leveleiről kapta, amelyek távolról a kenderére emlékeztetnek. Erőteljes, gyakran vöröses árnyalatú szárai magasan a környező vegetáció fölé emelkednek, csúcsukon pedig hatalmas, sátorozó bugákban nyílnak apró, borzas, halványrózsaszín vagy hússzínű virágai.
Hasznossága ökológiai szempontból felbecsülhetetlen: az egyik legjobb „pillangómágnes”. A nyár második felében virágzó növényt tömegesen lepik el a különböző nappali lepkék (például a nappali pávaszem vagy a pókhálólepke) és méhek. Emellett a népi gyógyászatban régebben gyógynövényként is használták immunerősítő és májvédő hatása miatt, de belsőleges alkalmazása ma már – bizonyos hatóanyagai (pirrolizidin-alkaloidok) miatt – nem javasolt.
Termesztése során a legfontosabb igénye a bőséges víz. A sédkender igazi vízkedvelő: a napos vagy félárnyékos fekvést és a folyamatosan nyirkos, tápanyagban gazdag, kötöttebb talajt kedveli. Rendkívül szívós, teljesen télálló, és ha jól érzi magát, látványos telepeket alkot. Szárazabb kertekben csak rendszeres és bőséges öntözés mellett marad meg.
Felhasználása leginkább kerti tavak partján, nedvesebb réteken vagy természetközeli kertek háttérnövényeként ideális. Magassága és dús virágzata miatt kiválóan alkalmas térelválasztónak vagy kerítések takarására a nyári időszakban. Mivel későn, július végén kezd virágozni, segít kitölteni a kerti virágzásban jelentkező nyári szünetet.
Érdekessége, hogy a virágok elnyílása után megjelenő ezüstös, repítőszőrös magtermései is dekoratívak, és a szél segítségével messzire eljutnak. A kertben érdemes visszavágni az elszáradt virágokat, ha el akarjuk kerülni a túlzott önvetést.