Szeder - információk
Egyéb nevek: Fekete málna
Latin név: Rubus fruticosus
A szeder egy rendkívül életerős, fásodó szárú félcserje, amely a vadrózsák közeli rokona. Ívesen lehajló, tüskés (vagy a nemesített fajtáknál tüskementes) hajtásai és összetett, fűrészes szélű levelei vannak. Késő tavasszal és nyár elején nyíló fehér vagy halványrózsaszín virágai nemcsak szépek, de a méhek számára is fontos nektárforrást jelentenek. Igazi értékét azonban a nyár végén és ősz elején érő, sötétlila, szinte fekete, lédús és aromás bogyós termése adja.
Hasznossága sokrétű: az egyik legegészségesebb haszonnövényünk, gyümölcse tele van antioxidánsokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Friss fogyasztásra, lekvárnak, szörpnek vagy mélyhűtésre egyaránt kiváló. A szederlevelet a népi gyógyászatban gyógynövényként is alkalmazzák: teája gyulladáscsökkentő és immunerősítő hatású. A kertben sűrű sövényként vagy térelválasztóként is megállja a helyét.
Termesztése hálás feladat, mert rendkívül szívós növény. A napos helyet kedveli a legjobban, itt lesz a legédesebb a termése, de a félárnyékot is elviseli. A talajjal szemben nem válogatós, de a tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földben fejlődik a legszebben. Mivel hajtásai több méteresre is megnőhetnek, érdemes támrendszer (dróthuzal vagy kerítés) mellett nevelni. A modern, tüskementes fajták kezelése sokkal kényelmesebb a kiskertben.
Felhasználása a konyhakertben vagy a kert szélén, kerítések mentén ideális. Fontos tudni, hogy a szeder kétéves hajtásrendszerű: az első évben csak hajtást növeszt, a második évben pedig terem. Termés után a letermett vesszőket tőből vissza kell vágni, hogy helyet adjunk az új, jövőre termő hajtásoknak.
Érdekessége, hogy a szeder szinte bárhol képes megtelepedni, és kúszó hajtásai ott is legyökeresednek, ahol a földhöz érnek, így ha nem tartjuk kordában, gyorsan elfoglalhatja a kertet.