Tépősaláta - információk
Egyéb nevek: Vágósaláta
Latin név: Lactuca sativa var. crispa
A tépősaláta a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, és a hagyományos fejes salátával ellentétben nem képez zárt fejet. Ehelyett egy laza levélrózsát növeszt, amelynek leveleit folyamatosan, az alsóbb szintektől felfelé haladva szüretelhetjük. Ez a tulajdonsága teszi a hobbikertészek és a balkonkertészek abszolút kedvencévé, hiszen nem kell megvárni a teljes kifejlődést: már egészen zsenge korától kezdve ehető.
Hasznossága a frissességében rejlik. A tépősaláta gazdag rostokban, folsavban, C- és K-vitaminban, valamint jelentős mennyiségű vasat és magnéziumot tartalmaz. Mivel a leszedés után azonnal a tányérra kerülhet, vitamintartalma jóval magasabb, mint a boltban vásárolt, napok óta utazó salátáké. Alacsony kalóriatartalma miatt a tavaszi-nyári diéták megkerülhetetlen alapanyaga.
Típusai:
Lollo típusok: Erősen fodros, zöld (Lollo Bionda) vagy bordó (Lollo Rossa) levelek.
Tölgylevelű saláta: A levelek formája a tölgyfáéra emlékeztet, ízük enyhén diós.
Madársaláta: Bár külön faj, gyakran alkalmazzák tépősalátaként kora tavasszal.
Termesztése a legegyszerűbb kerti feladatok egyike. Szinte bármilyen talajon megél, de a laza, humuszos földet és a félárnyékot kedveli. Ez utóbbi azért fontos, mert a tűző nyári napon a levelek hamarabb megkeserednek. Legnagyobb előnye a folyamatosság: ha 2-3 hetente vetünk belőle egy keveset, tavasztól őszig mindig lesz friss alapanyagunk a salátához.
A konyhában nemcsak köretként, hanem önálló fogásként, szendvicsekbe vagy díszítésként is használjuk. A tépősaláta textúrája lágyabb, így a dresszingeket érdemes közvetlenül a tálalás előtt rátenni, hogy ne fonnyadjanak meg a levelek.
Érdekessége a regenerálódás: ha nem tépkedjük, hanem egy éles késsel a föld felett 2-3 centiméterrel levágjuk az egész növényt (vigyázva a növekedési pontra), a tő gyakran újra kihajt, és egy második szüretet is lehetővé tesz.