Tipp: Növények, melyekből teát készíthetsz
A saját kertünkből vagy a természetből gyűjtött növényekből készült teák nemcsak finomak, hanem számos jótékony hatással is bírnak. A teakészítés művészete ott kezdődik, hogy megtanuljuk felismerni és fenntartható módon gyűjteni ezeket az értékeket. Az egyik legismertebb alapanyag az orvosi citromfű, amely frissítő, citrusos illatával és nyugtató hatásával hódít. A mentafélék, mint a borsmenta vagy a fodormenta, hűsítő erejükkel a nyári hőségben és emésztési panaszok esetén is kiválóak. A kamilla, vagyis az orvosi székfű, talán a legsokoldalúbb gyógynövény, amelyet gyulladáscsökkentésre és megfázás ellen is bevethetünk. A csipkebogyó, a vadrózsa áltermése, igazi C-vitamin-bomba, de fontos, hogy soha ne forraljuk, csak áztassuk a hatóanyagok megőrzéséért.
A hársfa virága mézes illatával a téli esték kedvenc alapanyaga, amely segít az izzasztásban és a köhögés csillapításában. A csalánlevél vértisztító és vizelethajtó tulajdonságai miatt a tavaszi kúrák elmaradhatatlan része. Sokan nem tudják, de a málnalevélből is kellemes, enyhén fanyar tea készíthető, amely különösen a nők számára hasznos. A bodzavirág nemcsak szörpnek kiváló, hanem szárítva teának is, amely segít a légutak tisztításában. Az orbáncfű a „lélek gyógyszere”, tea formájában fogyasztva javíthatja a hangulatot az őszi, fényhiányos időszakban. A levendula virágzata nemcsak illatosítónak jó, hanem teaként is segít az elalvásban és a stressz oldásában.
A gyűjtés során mindig figyeljünk arra, hogy vagy a saját vegyszermentes kertünkből, vagy tiszta, utaktól távol eső helyről származzanak a növények. A virágokat általában teljes nyílásban, míg a leveleket a virágzás előtt érdemes leszedni a legmagasabb illóolaj-tartalom érdekében. A szárítás sötét, szellős helyen történjen, hogy a növények ne veszítsék el színüket és erejüket. A tároláshoz jól záródó üvegek vagy papírzacskók javasoltak, melyeket érdemes feliratozni a gyűjtés idejével. Egy-egy csésze tea elkészítésekor ügyeljünk a megfelelő vízhőmérsékletre, mert a túl forró víz károsíthatja a kényesebb összetevőket. A zsálya például kiváló toroköblögető, de erős aromája miatt óvatosan adagoljuk a keverékekbe.
A kertünkben nevelt haszonnövény kategóriájába tartozó fajok közül a kapor vagy az édeskömény magja is alkalmas teának. A takarmányozásra is használt takarmánynövény, mint a vörös here, virágából szintén főzhetünk vértisztító italt. A kakukkfű a konyhában fűszer, de teaként az egyik legerősebb természetes fertőtlenítő és köhögéscsillapító. A fekete ribizli levele ízületi panaszokra és magas vérnyomásra is jótékonyan hathat. Az orvosi ziliz gyökere és levele nyálkaanyagaival védi a gyomornyálkahártyát és nyugtatja a torkot. A mezei zsurló magas szilícium-tartalma miatt a csontok és a kötőszövetek támogatója.
Fontos megjegyezni, hogy egyes növények hosszú távú fogyasztása előtt érdemes szakemberrel vagy orvossal konzultálni. A gyermekláncfű gyökere és levele a máj és az epe működését serkenti, de epekő esetén óvatosan kell vele bánni. A galagonya virágos ágvége a szív és a keringés természetes segítője, ám szívgyógyszerek mellett csak felügyelettel iható.
A teázás rituáléja segít megállni a rohanó hétköznapokban és kapcsolódni a természet körforgásához. A saját keverékek összeállítása kreatív folyamat, ahol kísérletezhetünk az ízekkel és a hatásokkal. A természet patikája mindig nyitva áll előttünk, ha megtanuljuk tisztelni és okosan használni kincseit. A jól megválasztott tea nemcsak testi gyógyulást, hanem lelki felüdülést is hoz minden évszakban.