Ribizli - információk
Egyéb nevek: Ribiszke
Latin név: Ribes
A ribizlibokor egy sűrű ágrendszerű, általában 1–1,5 méter magasra növő cserje, amelynek ujjasan karéjos, jellegzetes illatú levelei alatt tavasszal apró, fürtökben lógó virágok jelennek meg. Termései fényes felületű, lédús bogyók, amelyek fajtától függően lehetnek áttetszően pirosak, csontfehérek vagy matt feketék, és szoros fürtökben csüngenek a vesszőkön.
Hasznossága megkérdőjelezhetetlen a házikertben, mivel már kis helyen is bőséges termést hoz, és magas vitamintartalmával az egyik legegészségesebb nyári gyümölcsünk. Sűrű lombozata és korai kihajtása miatt kiválóan alkalmas alacsonyabb jelzősövények kialakítására is, miközben vonzza a beporzó rovarokat.
Termesztése viszonylag egyszerű, hiszen a ribizli a hűvösebb, csapadékosabb klímát és a félárnyékos fekvést kedveli, így a kert északi oldali részein is jól érzi magát. A tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajt hálálja meg leginkább, és bár jól bírja a téli hideget, sekély gyökérzete miatt a nyári aszály idején rendszeres öntözést igényel.
Felhasználása sokrétű: frissen fogyasztva savanykás íze frissítő, de magas pektintartalma miatt kiválóan alkalmas zselék, lekvárok, szörpök és mártások készítésére is. Gyógyhatásai közül kiemelkedik rendkívül magas C-vitamin-tartalma, a fekete ribizli pedig különösen ismert antioxidáns és immunerősítő hatásáról, valamint vizelethajtó és ízületi panaszokat enyhítő tulajdonságairól.
Egyéb érdekesség, hogy a fekete és a piros ribizli metszési igénye eltérő, mivel a fekete változat az egyéves vesszőkön, míg a piros a rövid, idősebb termőnyársakon hozza a legszebb gyümölcsöket. A növény hosszú életű, egy jól gondozott bokor akár 15–20 éven keresztül is elláthatja a családot friss vitaminforrással.