Bakszakáll - információk
Egyéb nevek: Zabgyökér, Kecskedísz
Latin név: Tragopogon porrifolius
A bakszakáll egy kétéves növény, amely az első évben fűszerű, hosszú és keskeny levelekből álló tőrózsát nevel, majd a második évben hozza elágazó virágszárát. Virágzata rendkívül mutatós, lilás vagy bíbor színű fészekvirágzat, amelyből érés után hatalmas, gömb alakú, barna repítőszőrös magcsokor fejlődik, hosszú, húsos és fehéres karógyökere pedig a föld alatt rejtőzik.
Hasznosságát tekintve kiváló kettős hasznosítású növény, hiszen ízletes és tápláló gyökere mellett virágaival a kert dísze is lehet, miközben vonzza a beporzó rovarokat. A kiskertben azért is értékes, mert a gyökere a földben telelve is friss marad, így a vitaminhiányos kora tavaszi időszakban is értékes élelemforrást biztosít.
Termesztése a sárgarépához hasonlóan mélyen megművelt, homokos vagy laza szerkezetű talajt igényel, hogy a gyökerek egyenesek és simák maradhassanak. Napos fekvésben fejlődik a legszebben, és bár viszonylag szívós, az egyenletes vízellátást meghálálja, mivel a túl száraz talajban a gyökere fásodásra és keseredésre hajlamos.
Felhasználása során a gyökeret meghámozva párolják, sütik vagy levesekbe főzik, íze pedig különleges módon az osztrigára vagy a spárgára emlékeztet. Gyógyhatásai közül kiemelendő magas inulintartalma, amely kedvező a cukorbetegek számára, emellett tisztító, vizelethajtó hatású, és jelentős mennyiségű káliumot, valamint rostot tartalmaz az emésztés támogatására.
Érdekesség, hogy a bakszakáll virágai csak a délelőtti órákban nyílnak ki, dél körül már be is csukódnak, ezért néhol „déli órának” is nevezik. Ha a gyökerét nem ássuk ki az első év végén, tavasszal újra kihajt, és látványos virágzásával díszíti a kertet, mielőtt magot érlelne az önvetéshez.