Fejes káposzta - információk
Latin név: Brassica oleracea convar
A fejes káposzta legfőbb jellegzetessége a szorosan egymásra boruló, húsos, viaszos bevonatú levelei, amelyek egy tömör gömböt vagy kissé csúcsos fejet alkotnak. Színe a fajtától függően a világoszöldtől a mélylilán át egészen a fehéres árnyalatokig terjedhet, a levelek erezete pedig markáns hálózatot alkot a felületükön.
Rendkívül értékes növény, hiszen alacsony kalóriatartalma mellett tele van élelmi rosttal, valamint nélkülözhetetlen C-, K- és B-vitaminokkal. Gazdasági szempontból is jelentős, mivel jól tárolható és feldolgozható, így a történelem során a téli vitaminpótlás egyik legfontosabb bázisa volt Európa-szerte.
Termesztése odafigyelést igényel, mert bár bírja a hideget, a tápanyagban gazdag, kötöttebb talajt és a bőséges vízellátást hálálja meg igazán. A kártevők, mint például a káposztalepke hernyója vagy a földibolhák, gyakran megtámadják, ezért a sikeres szürethez rendszeres növényvédelemre és gyomlálásra van szükség.
A konyhában szinte végtelen módon használható: készülhet belőle a klasszikus töltött káposzta, párolt köret, vagy akár fermentált savanyúság is, ami a bélflóra egyik legjobb barátja. Gyógyhatásai közé tartozik az immunrendszer erősítése és a gyulladáscsökkentés, a népi gyógyászatban pedig a nyers káposztalevelet borogatásként is alkalmazzák ízületi fájdalmak enyhítésére.
Érdekes tény, hogy a káposzta az egyik legősibb nemesített zöldségünk, amelynek vad ősei már az ókori görögök és rómaiak asztalán is szerepeltek. Tartóssága miatt a nagy felfedezőutak idején a hajók kötelező rakománya volt, mivel a savanyított változata hatékonyan védte meg a tengerészeket a rettegett skorbuttól.