Egres - információk
Egyéb nevek: Köszméte, Piszke
Latin név: Ribes uva-crispa
A piszkebokor egy alacsony termetű, általában 1–1,5 méter magasra növő, sűrű ágrendszerű cserje, amelynek vesszőit éles, merev tüskék védelmezik. Levelei aprók, kerekdedek és karéjosak, a lombozat alatt pedig magányosan vagy párosával függenek a gömbölyded, erezett felületű bogyók, amelyek fajtától függően lehetnek zöldessárgák, fehérek vagy akár pirosas színűek is.
Hasznossága elsősorban korai érésében és magas tápértékében rejlik, hiszen az elsők között kínál friss gyümölcsöt a kertben a nyár elején. Emellett kiválóan alkalmas sűrű, áthatolhatatlan jelzősövények kialakítására a tüskéi miatt, miközben gazdag vitaminforrást biztosít a család számára.
Termesztése során a hűvösebb, párásabb klímát és a félárnyékos fekvést részesíti előnyben, mivel a tűző nap könnyen megperzselheti a leveleit és a gyümölcseit. A tápanyagban dús, jó vízáteresztő, de nyirkos talajt kedveli, és bár viszonylag ellenálló, a lisztharmat elleni védekezésre és a rendszeres ritkító metszésre oda kell figyelni a sikeres neveléshez.
Felhasználása rendkívül sokoldalú; éretlenebb állapotban mártásokhoz, kompótokhoz és levesekhez kiváló, teljesen beérve pedig édes, lédús gyümölcsként nyersen is élvezetes. Gyógyhatásait tekintve magas az A-, B- és C-vitamin-tartalma, jelentős kálium- és pektinforrás, így segíti az emésztést, támogatja az immunrendszert és jótékony hatással van a vese működésére is.
Egyéb érdekessége, hogy a piszkének léteznek magas törzsre oltott változatai is, amelyek kis helyen is elférnek és kényelmesebb szüretelést tesznek lehetővé. A nemesítők ma már számos tüskétlen vagy lisztharmat-ellenálló fajtát is létrehoztak,