Ringló - információk
Egyéb nevek: Ringlószilva
Latin név: Prunus domestica subsp. italica
A ringló a szilva egyik legnemesebb és legkedveltebb változata, amely lédús, édes és különlegesen aromás húsáról ismert. Fája közepes termetű, terebélyes, kerekded koronát nevel. Levelei tojásdadok, fűrészes szélűek, tavasszal pedig a fát hófehér virágfelhő borítja. Gyümölcse gömbölyded, héja a fajtától függően lehet zöldessárga (mint a híres Althan-ringló), hamvas lila vagy sárga. A gyümölcs húsa tömör, mégis lédús, és legtöbbször magvaváló.
Hasznossága elsősorban kiemelkedő élvezeti értékében rejlik: friss fogyasztásra az egyik legjobb csonthéjas gyümölcs, de befőttnek, lekvárnak és pálinkának is kiváló. A házi kiskertek egyik hálás lakója, mert bőven terem, és a gyümölcse hosszabb ideig a fán maradhat a teljes érés után is anélkül, hogy megpuhulna. Virágzása idején fontos méhlegelő.
Termesztése során a napos, szélvédett fekvést és a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízháztartású talajt kedveli. Bár viszonylag ellenálló, a vízhiányra érzékenyen reagál: aszályos nyarakon az öntözés elengedhetetlen a gyümölcsök megfelelő méretéhez és zamatához. Fontos figyelembe venni, hogy egyes fajtái önmeddőek, ezért a bőséges terméshez porzópárra van szükségük a közelben.
Felhasználása a családi gazdaságokban a legelterjedtebb. A gyümölcsfák metszése során a ritkító metszésre kell törekedni, hogy a korona belseje is kapjon fényt, így a belső ágakon is beérnek a szemek. A kártevők közül a szilvamoly és a levéltetvek, a betegségek közül pedig a monília ellen érdemes védekezni.
Érdekessége, hogy a ringló elnevezés a francia "Reine Claude" (Claude királyné) névből ered, I. Ferenc francia király felesége után, aki rajongott ezért a gyümölcsért. Magyarországon a 19. század óta népszerű, és a hagyományos paraszti kertek elmaradhatatlan része.