Kelbimbó - információk
Egyéb nevek: Bimbós kel
Latin név: Brassica oleracea var. gemmifera
A kelbimbó a káposztafélék családjának egyik legkülönlegesebb képviselője, amely egyetlen, vastag és magas szárat növeszt, melynek magassága elérheti az egy métert is. A szár mentén, a levelek hónaljában fejlődnek ki a diónyi méretű, szorosan zárt, miniatűr káposztafejekre emlékeztető bimbók, míg a növény tetejét egy nagy levelekből álló üstök koronázza.
Hasznossága abban rejlik, hogy a késő őszi és téli időszak egyik legfontosabb friss zöldségforrása, mivel a fagyok hatására a bimbók cukortartalma megemelkedik, ízük pedig lágyabbá válik. Rendkívül gazdag C-, K- és B-vitaminokban, valamint magas rost- és fehérjetartalma miatt az egészséges étrend és a szervezet téli védekezőképességének egyik alappillére.
Termesztése hosszú tenyészidőt és nagy türelmet igényel, mivel a magvetéstől a betakarításig akár 6-7 hónap is eltelhet. Tápanyagban rendkívül gazdag, kötöttebb talajt kedvel, és a növekedési időszakban egyenletes vízellátást igényel, a szél elleni védelem érdekében pedig a magasra növő szárakat gyakran karózni vagy földdel feltölteni szükséges.
A konyhában leggyakrabban párolva, sütve vagy rakott ételek alapanyagaként használják, de a modern gasztronómia előszeretettel készíti pirítva, szalonnával vagy magvakkal körítve is. Gyógyhatásai közül jelentős a rákmegelőző szulforafán-tartalma, valamint magas antioxidáns szintje, amely segít a gyulladások csökkentésében és a szív- és érrendszer védelmében.
Érdekessége, hogy a kelbimbó a 16. századi Belgiumból, Brüsszel környékéről származik, ezért sok nyelven brüsszeli káposztaként ismerik. A bimbók érési folyamata alulról felfelé halad, ezért a betakarítást is a szár alsó részén kell kezdeni, a csúcsrügy (az üstök) eltávolítása pedig a nyár végén segítheti a már kialakult bimbók méretének növekedését és egységes beérését.